Kritika Kedd

Kukucs!

Szóval ez nem egy rész, hanem egy fanfiction kritika! A Dögölj meg Harry Styles című blogról. (ha a kritikát nem is de az utó iratot mindenki olvassa el)!

Kinézet:

Őszintén mondom, én nem vagyok az az ember, aki annyira foglalkozik egy blog designával, de a tiédnél adnék egy tanácsot. Olvastam és el kezdtem random könnyezni, mert annyira picik a betűk, és elütnek a háttértől, hogy a szemnek nehéz feldolgoznia. A következő vélemény a sajátom, de senkinek sem ugyanolyan az ízlése, szóval engem a fejléc színei kicsit zavarnak, mert nagyon rikító.

Egyéb:

Úgy gondolom, hogy a részek gyakorisága elég nagy szórást mutat, de ez is mindenkinek szíve joga, hogy kinek hogyan engedi az ideje írni egy új részt. Azért itt is egy tanács: Ne azért csináld, mert kötelességed, hiszen már elkezdtél egy blogot, csináld az élményért, szeress írni és ne erőltetni kelljen kifelé a szavakat, hanem csak úgy jöjjenek folyamatosan.

Történet:

Az elején nagyon vártam a sablonos sztori átalakulását. Nem mondom, hogy úgy történt, ahogy elképzeltem, de maga a történet jó. A tartalomban felfedeztem ugyan helyesírási hibákat, nem olyan sokat, de azért voltak benne (persze nem mondom, hogy minden blog teljesen helyes, mindenki ejthet hibákat). Nagyon sok párbeszédet raksz bele és a helyszín se derül ki mindig, illetve nagyon nehéz követni a szálakat véleményem szerint. Harry és Emma közel se ismerteti a gondolatait, legalábbis nem eléggé. Én úgy vagyok vele, hogy lehet egy sztori nagyon jó és nem annyira stílusosan megfogalmazva, de akkor a történet legyen NAGYON jó. A te esetedben a történet nem rossz, de sajnos nem tudja kiütni azt a formát, ahogy, leírod. Az én véleményem szerint, bővebben kéne fogalmaznod és nem lényegre törően leírni a dolgokat. Azt már te döntöd el, hogy adsz-e a véleményemre J

Remélem tudtam segíteni. A történted érdekel így a 8. rész fele, szóval nézegetni fogom, de szerintem ebből ki lehet többet is hozni!

All the love

xx T

PS: A meglepetéssel kapcsolatban, szeretnék véleményeket kérni. Szóval, szerencsém van megnézni a fiúkat élőben az O2 arénában 28.-án Hétfőn. Mindenképpen lesz belőle vlog, ami fent lesz a youtube csatornámon. A kérdésem az, hogy szeretnétek, hogy jelezzem itt a blogon, amikor felteszem, illetve szeretnétek-e "exkluzív" képeket/videókat? A véleményeteket kommentbe jelezzétek. 

PS2: Remélem mindenki hallotta az Infinity-t. Szerintem zseniális<3

19. Deja vu

Kukucs:3

Ezen a héten valószínűleg ezen kívül még egy rész várható, de még nem tudom biztosan megmondani. A facebook csoportban mindenről informállak benneteket. Amibe itt lehet belépni: KATT

És köszönöm szépen a 6000+ kattintást.

Visszajelzést még mindig szeretnék kérni. 

Jó olvasást.

All the love

xx T

"Hirtelen azon kaptam magam, hogy eleresztek egy mosolyt. Harry pedig perzselően közelhajolt hozzám.

- Szabad? – kérdezte könyörgően, mégis visszafogottan, én pedig lélegzet sem véve válaszoltam…"

Kérdésén el kellett gondolkodnom, hiszen most, hogy konkrétan fél évig kerültem, így lehet, hogy nem kéne ilyen könnyen adnom magam. Nem kaphat vissza csak egy dallal, nem folyhatok bele a karjaiba ilyen gyorsan. Így hát kezemet mellkasára vezettem és egy finom mozdulattal megállítottam.

- Szeretsz még? – kérdeztem félelemmel a hangomban.

- Mégis miért kérdezed, hiszen te is tudod, hogy bármit megadnék érted. – az arcán nem csak a meglepettség, de a csalódottságot is véltem felfedezni. Egy pillanatra el, fordítottam arcomat a zöld íriszeitől és körbe pásztáztam a termen. Mark, Niall, Liam, Louis, és Chloé is figyelte a köztem és fürtöske közt zajló eseményeket. – Mit szeretnél Ellie? Mivel bizonyítsam be neked, hogy érzéseim ugyanolyan erősek mielőtt szakítottunk? – mondta elkeseredett tekintettel. Szakítottunk. Igen így van, és miért is tettük, pontosabban tettem? Meg volt az oka... Ez olyan mikor a diákok beszélnek órán és nyilván nem azért diskurálnak, mert a tanár érdekes.

Nem tudtam neki válaszolni, mert én még szeretem... Ebből kifolyólag nem tudtam, hogy az eszemre vagy a szívemre hallgassak.

- Istenem, pedig ez volt az eddigi leghosszabb fogadalmam, amit betartottam. – nevettem el magam és közelebb húzódtam Harryhez. Ő egy pillanatig furcsán nézett rám, de ahogy ajkaimat az övének tettem, úgy gondolom megértette a helyzetet és egy hosszú, szenvedélyes csókban forrtunk össze.

Zilálva váltunk el egymástól, homlokunkat összetapasztottuk és egy teljes percig így álltunk. Harry épp levegőt vett, hogy belekezdjen egy mondatba, de sajnos közbe vágtak.

- Na, végre! Már ideje volt. – rikkantotta el magát mellettünk Zayn. Harry rosszalló pillantásokat vetett barátjára, amiért közbeszólt.

- Harry ne nézz így! – nevetett Liam. – Te is tudod, hogy így van.

- Igen és én is tudom. – nevettem vele együtt, mire Styles is beadta a derekát és elengedett egy mosolyt. Átöleltem a szerelmem, és a fülébe súgtam.

- Kérlek, bocsáss meg, rettenetesen hülye voltam. – mondtam halkan és saját magamban csalódva. Harry mozdulata gyors volt és meglepő, de ugyanakkor nagyon figyelmes és kedves, illetve megértő. Átölelt, de nem, úgy ahogy szokott. Ebben félelmetesen sok érzelem volt. Ahogy tartott a karjaiban, épp készültem összecsuklani, de erős karjai a lábaimon tartottak. Érezte, hogy teljes testsúlyommal belenehezedek ölelésünkbe és hálát adok az égnek, hogy ennyire jól ismer. Amilyen gyorsan csak tudott leültetett egy közelben lévő bárszékre. Hálás mosollyal néztem fel rá. Elcseverésztünk egy fél órán át, mikor is egy fekete öltönyös fickó hirtelen felbukkant barátom mellett és a fülébe súgott valamit. Harry arca rezzenés mentes maradt, miközben fülébe kapta az információkat.

- Hercegnő, sajnos el kell mennem egy kicsit, mert el kell kezdenünk készülni az interjúkra. – mondta amint a fickó elsuhant. Hiányzott, hogy valaki, akit szeretek hercegnőnek hívjon, így hát megmosolyogtam a dolgot.

- Menj csak. – hajoltam közelebb és loptam egy csókot, ő pedig sarkon fordult és elillant a szemeim elől. Ott ültem mosolyogva, egyedül. Nem zavart, hisz most így minden rendben. Gyorsan elővettem a mobilom és írtam anyáéknak egy üzenetet, amiben benne volt, hogy újra együtt vagyok Harryvel és, hogy majd később mindent megmagyarázok. Ugyan ezt az üzenetet elküldtem a két testvéremnek is. Tommy azonnal válaszolt és gondolom ő nagyon örült, hiszen nem voltam a legjobb formában mióta nem voltunk együtt.

- Csipkerózsika felébredt az álmából? – hallottam meg barátnőm hangját. Felnéztem és ott állt Liammel a sarkában.

- Ezt hogy érted? – kérdeztem leplezett nyugalommal.

- Ugyan már Ellie! – mondta cinikusan Chloé. – Szereted?

- Már miért ne szeretné, különben nem smárolta volna le mindenki szeme láttára. – koppintott a lány fejére, amin muszáj volt nevetnem.

- Igen, de Ellie pont mielőtt idejöttünk azt mondta nekem, hogy nem szerelmes Harrybe. – ahogy ezt meghallottam eszembe jutott a keserű emlék, és végig futott hátamon a hideg. Liamet elnézve vagy szellemet látott, vagy csak nem tudja mit történt.

- Liam, mi az? Szellemet láttál? – próbáltam viccelődni. A fiú nyelt egy nagyot és válaszolt.

- Ami azt illeti, igen. – emelte fel mutató ujját és mögém mutatott. Hátra néztem és az ájulás kerülgetett. Harry ott állt, tudom, hogy mindent hallott, hisz látszott rajta. Elkezdtem hebegni, de ő csak sarkon fordult és elsietett. Utána mentem volna, de Liam visszatartott. Kiabáltam, rúg-kapálóztam, de nem engedtek utána.

A könnyeim patakokban folytak, mikor hirtelen valaki megrántotta a vállam.

- El, minden rendben? – kérdezte Chloé. Tekintete rémültnek tűnt számomra.

- Mi, m-i történt? – kérdeztem pánikszerűen.

- A telefonoddal babráltál, mikor egyszer csak azt vettem észre, hogy elkezdesz sírni. Ismétlem, minden rendben? – kérdezte aggódva.

- Hol van Harry? – kérdeztem elszántan az arcomat törölgetve.

- Hátul a fiúkkal az interjúra készülődnek… - a lányba fojtva a szót elindultam az említett helyszín felé. Ahogy haladtam, többnél-több híres arcot láttam. Ott volt Perrie Edwards a Little Mixből, aztán Selena Gomezt véltem felfedezni az egyik asztalnál ülve. Mikor hirtelen a lábam elé nem figyelve neki ütköztem valakinek. Mindkettőnk megtántorodott, de főleg én, mikor megláttam kivel karamboloztam. Cara, Cara Delevingne. Imádom ezt a nőt, de sajnos most egy bocsánat hebegésénél többet nem tudtam vele beszélni, mert muszáj volt Harryt megtalálnom.

Szépen lassan megtaláltam a fiúk „rejtekhelyét”, amit biztonsági őrök védtek.

- Hölgyem! Ide nem mehet be. – közölte velem az egyik gorilla, mikor megpróbáltam besétálni.

- Bocsánat, de vészhelyzet van. Mellesleg nem csak egy szimpla vendég vagyok, hanem Harry Styles barátnője, és a fiúk egyik munkatársa. Kérem, engedjen be, mert tényleg vészhelyzetről van szó. – daráltam le idegesen az érveimet. Az őr egy pillanatig furcsállva méregetett, mikor intett a kezével, hogy beljebb mehetek.

Ahogy beléptem a ponyva mögé, megláttam a fiúkat, egy kanapén ültek és „tárgyaltak”. Ők még nem láttak engem, viszont én már a beszélgetésüket is hallottam.

- Mi van haver? – kérdezte Niall Harryt.

- Remélem minden rendben lesz. Tudjátok majdnem pánikrohamot kaptam, mikor megtudtam, hogy el fogom veszíteni. – ahogy ezeket a szavakat hangba öntötte én elsápadva néztem magam elé. Olyan ismerősek voltak a szavai, de fogalmam se volt honnan. Átgondoltam, hogy honnan is, mikor beugrott, hogy abból az álmomból, ami június 23.-án volt esedékes, az nap mikor a fiúkat összerakták és én lemaradtam róla. Mikor minden tudatosult bennem, vettem egy mély levegőt és elindultam az 5 fiú felé. Harry és Zayn háttal ültek nekem, miközben Louis, Niall és Liam körbe velük szemben. Niall mikor észrevett rám mosolygott és intett nekem, amire a többi fiú is felfigyelt. Mikor az én göndöröm hátra fordult felcsillantak a szemei és ezt jó volt látni.

- Szia, édes! – köszöntött mosolyogva. – Mi járatban errefelé?

- Beszélhetnénk? – ráncoltam a homlokom és hozzátettem. – Kettesben.

Arca rémültnek tűnt, de bólintott és felállt. Elvezetett egy kicsit messzebbi folyósóra ahol intett, hogy itt már senki nem hallhat minket.

- Bocsánat, én nem akartalak megrémiszteni, egyszerűen csak mondani akarok valamit. – néztem bele a szemei mélyébe.

- Hallgatlak. – mondta kifejezéstelen arccal.

- Szeretlek Harry Styles. Szeretlek, és nem akarlak elveszíteni. Mindenki mondogatja, hogy ez úgy is csak egy tinédzser szerelem, de én úgy érzem ez több annál, mint egyszerű rajongás, ez sokkal több. Remélem te is hasonlóan érzel. – néztem félve rá. Arca még mindig semmilyen érzelmet nem tükröztek, bennem pedig felötlött, hogy a nem régiben elcsattant csókunkat csak képzeltem, vagy, hogy csak álmodok mindent. – Ezért szeretném megkérdezni, hogy áll-e még az az egybeköltözésünk?

Most aztán már tényleg megijedtem. Ott állt és egy olyan jelet se adott le, hogy érti, amit mondok. Aztán egyszer csak megtörte a jeget.

- Biztos vagy benne, hogy ezt akarod? – kérdezte halál komoly arccal.

- Sose voltam még biztosabb. – léptem közelebb hozzá. – Szeretlek és szeretném elkezdeni a közös felnőtt életünket. A kérdés az, hogy te is szeretnéd-e? – rettenetesen féltem az elutasítástól. Nem tudtam volna, hogy feldolgozni. Hirtelen ő is tett felém egy biztató lépést. Közel hajolt és az ajkaimra suttogott.

- Én lennék a legboldogabb, ha összeköltöznénk. – ahogy befejezte ajkainkat egymásnak nyomtuk és egy szerelmes csókban forrtunk össze. Gyönyörű pillanatunkat persze, mint mindig megzavarták és nem is más, mint drága barátunk Louis.

- Srácok, nem akarok tolakodó lenni, de kezdődnek az interjúk. – még mindig egymáshoz voltunk tapadva, szinte alig fogtam fel Louis mit motyogott és nem zavartatva magam folytattam a csókcsatánkat. Eltelt egy pár másodperc mire már tényleg szétrebbentünk.

- Szétszállni gerlepár. – csapott oda Liam. Én és Harry is egy morcos pillantással meredtünk a fiúra. Egyszer csak a többi banda tag is feltűnt folyosón és beszédbe elegyedtek saját magukkal, amit megjegyzek kint a kanapén is megtehettek volna. Átöleltem barátom nyakát és egy puszit nyomtam a mézédes cseresznye árnyalatú ajkaira. Mosolyogva figyelt engem és átkarolta a derekam. Ott álltunk egymással szemben, és semmi más nem számított, csak mi. Egymás szemébe nézve észre se vettem, hogy a többiek szállingóznak kifelé és, hogy valaki megkopogtatja a vállamat.

- Harry, neked is menned kéne a többiekkel az interjúra. – köszörülte meg a torkát egy fickó a hátam mögött. Harry azonban csak akkor figyelt fel az ürgére, mikor én is elrebbentem mellőle.

- Izé, persze már is megyek. – ránézett az emberre, aki vette a lapot és arrébb állt. – Ellie, most megcsinálom ezeket a beszélgetéseket és utána a tiéd vagyok egész este.

- Szeretlek. – mondtam.

- Én is szeretlek. – mondta és egy gyengéd puszit nyomott a homlokomra. – Ha nem találsz ki, akkor Jenna majd kikísér.

Ahogy befejezte mondandóját elsietett az ajtó felé és ki lépett, engem magamra hagyva a szürke folyóson. Mentem volna én is arra, ki mint Harry, de az az ajtó zárva volt, nem kis meglepetésemre. Egyszer csak léptek visszhangját hallottam meg a keskeny kis folyóson. A léptekhez idővel egy kedves arc is társult. A nő egy magas volt velem, gyönyörű fekete koktélruhát viselt, egy ahhoz illő drapp szandállal. Kedvesen mosolygott rám, ami egy idő után ijesztőbe fordult át.

- Eleanor, igaz? – kérdezte még mindig mosolyogva. Kicsit furcsa nekem ez az egész, aztán eszembe jutott, hogy Harry mondta, hogy majd Jenna kivezet, ha nem találok ki.

- Igen, én vagyok. Te pedig, Jenna? – kérdeztem vissza most már én is mosolyogva.

- Én volnék. Tudod sokat hallottam rólad már Ellie. Viszont most gyere, visszaviszlek a buliba. – formálta a hangokat és elindult visszafelé a folyosón, én pedig követtem.

18. Szabad?

Yay! Megérkeztem megint siralmasan sok késés után :( Na de legalább pótlom azzal, hogy úgy gondolom ez egy extra hosszú rész lett. Remélem mindenkinek elnyeri a tetszését majd. 

A facebook csoportba továbbra is csatlakozhattok, méghozzá pedig itt: KATT

Visszajelzést, mint mindig most is kérnék <3

Na jó olvasást

All the love

xx T

Chloéval épphogy elkezdtük a csajos napunkat, mikor a telefonom megcsörrent. Liam küldött egy linket.

- Chlo! Liam valami linket küldött, nem tudod, mi lehet az? – ahogy kimondtam megcsapott a felismerés. Az első videó klipjük az. Olyan sok minden történt az X-faktor után. Még közben derült ki, hogy egy bandába összetették őket. Harryt, Niallt, Liamet, és betettek melléjük két iszonyatosan aranyos srácot, Louist és Zaynt. Így lettek ők a, One Direction, ami öt most már legjobb barátból áll. Harry számomra még mindig semleges, igaz, hogy volt egy pár olyan pillanat mikor irtózatosan elbizonytalanodtam magamban, de még sose törtem meg az óta a fogadalmam. Próbálom suli vége óta kerülni Harryt, csak kicsit nehéz, hiszen a fiúk gyakran jönnek át hozzánk, vagy éppen bandázunk valahol és ott Harry is ott van.

- Tökfej! Nyisd már meg! – sipítozott barátnőm a fülembe. Kérésére rákattintottam és a videó megnyílt. A számot már hallottuk, hiszen segítettem nekik a megírásában, de a klipet már mi is nagyon vártuk. A várva várt pillanat pedig beindult amint betöltött a felvétel. Meghallottam a kolompot és a szívem majdnem kiugrott a helyéről. Ahogy elnéztem a klipet, elég sok munka van benne, mégis egyszerű és még sincs elrontva. Összefoglalva véleményem szerint ez egy elég jó videó klip lett, büszke vagyok a fiúkra. Kíváncsi vagyok a rajongók véleményére, hiszen annak ellenére, hogy a fiúk harmadik helyet érték el a versenyben, a rajongó táboruk egyre csak nőtt és nőtt. Nagyon sok számukat segítettem megírni, vagy éppen meg komponálni. Az egyik kedvencem az I want és a More Than This főleg, de őszintén mindegyiket imádom.

Zayn és Niall erősködtek, hogy az első albumra fel kell kerülnie a Rock Me című számnak, mert szerintük zseniális. Nekem csak egy picit volt ellenemre, hisz az Harryvel a közös dalunk, viszont Harry ebben a témában nem értett egyet és ő egyáltalán nem akarta, hogy az a dal felkerüljön az albumra. Most, hogy az album meg fog jelenni pár napon belül, rengeteget nézegetem a Rock Me dalszövegét, jobban belegondolva annyira nem is jó, hiszen az első igazibb megzenésített dalomról van szó. (Katt ide Ellie Rock Me változatáért)

Chloé integetésére figyeltem fel bambulásomból.

- Csipkerózsika! Hahó! Van ott valaki, vagy teljesen elmentek otthonról? – kopogtatta meg a fejem barátnőm.

- Bocsi, csak elgondolkodtam, mit is mondtál? – kérdeztem egy mosolyt erőltetve magamra.

- Szörnyű vagy. – dörgölte a képembe és átölelt. – Tudod, mostanában úgy érzem, hogy nagyon hiányzik valami az életedből, még hozzá a fény. – tudtam, hogy most mi fog jönni, hogy miért büntetem magam, hisz nem történt semmi és ezt én is tudom. A probléma itt, hogy van egy fogadalmam, amit nem szándékozok megszegni. Nagyot sóhajtva bújtam ki a lány ölelő karjai közül. – Eleanor! Vele dolgozol, akkor is az életed része, ha te nem akarod. Tudod, nagyon imádlak és elfogadom, illetve tiszteletben tartom a döntésed, de mióta meg tetted ezt a lépést nincs életed.

Remek és még csak a csajos nap elején vagyunk, persze máris kapom a kioktatást.

- Chloé, kérlek, fejezd be! Kezdjük ott, ha tiszteletben tartanád a döntésem, akkor most nem kéne veszekednünk, mert nem hozod fel a témát. Tudod, kezd irtózatosan elegem lenni abból, hogy össze akartok minket hozni megint. Megígértem magamnak valamit és ezúttal ezt a fogadalmam tartani is fogom, hisz most nem a külvilág fontos, hanem én. Legyünk őszinték, Harry valószínűleg nem érez már sok mindent irántam. – a szemem egy pillanat alatt könnybe lábadt, de erős maradtam és álltam Chloé pillantásait, úgy láttam nem nagyon érdekelte, amit mondok. Az arca egy kissé fájdalmas torz formát vett fel.

- Legyek őszinte? Rendben. Te vagy a legjobb barátnőm, de nem tudom, hogy észrevetted-e magad az elmúlt fél évben. Ellie, te nem egyszerűen szenvedsz, depressziós vagy és ezt mindannyian látjuk rajtad, ugyanúgy ahogy Hazz is az, csak másképp. – aha, ezért jár minden hétvégén klubokba és fektet meg más-más lányokat.

- Mi van akkor, ha én már nem vagyok… ha én már nem vagyok szerel-mes… - nehezemre esett kimondani és mondandóm közben a padlót pásztáztam.

- Na, ne nevettess. Az emberek 80-an százaléka olyan, mint te, egy fájdalmas szakítás után. – megalázó mosoly ült ki az arcára, de én halál komoly fejjel bámultam rá. – Ha nem szereted, akkor mond a szemembe azt, hogy többé nem vagy belé szerelmes. Gyerünk Ellie. – provokált. A padlót tanulmányoztam és szépen halkan elmondtam egy „nem vagyok szerelmes” reklámszöveget. – Lilly Eleanor Shaun, vagy ki mondod bele egyenesen a szemeimbe tisztán és érthetően, vagy tudom, hogy igazam volt.

- Rendben. – mélyesztettem a tekintetébe az sajátom. Nyugodj meg Eleanor ezek csak szavak, gondoltam magamban. De a szavaknak is van súlya. – Most már nem érdeklődöm Harry iránt. Megfelel?

- Elmegy. Ha viszont így van, akkor járhatnál velünk többet bulizni… - lelkesült be, mintha mi sem történt volna.

- Nem vagyok bulizós kedvemben mostanában. – mondtam kicsit elhúzva a számat.

- Aj, istenem te soha nem vagy bulizós kedvedbe El! Vedd észre, hogy hanyagolod a barátaidat! – emelte fel a hangját. – Hanyagolsz engem…

Arcomra kiült a meglepettség. Mi az, hogy hanyaglom? Nekem ez fel se tűnik. Jó, Liamet tényleg hanyagolom, de az csak Harry miatt van. 

- De, én, nem akarlak hanyagolni. – öleltem át. – Hogy tehetném jóvá?

- Menjünk el ma este a srácokkal megünnepelni a klipet! – lelkesült be.

- Rendben, hova?

- Zayn bulijába. Mármint ez a fiúké lesz, csak főleg Zayn szervezi. – legyintett. – Adok kölcsön ruhát és akkor már indulhatunk, úgy egy másfél óra múlva. Elegánsan késünk. – mosolygott.

- Mindek nekünk másfél óra készülődési idő? – kérdeztem meglepetten. – Nekem összesen kell 20 perc.

- Eleanor, úgy nem gondolod, hogy 20 perc alatt olyan gyönyörűvé tudod varázsolni magad, mint még soha. Ez nem csak egy átlagos buli ám. Mindenki ott lesz, és ezt értsd úgy, hogy az is lehet, hogy Micheal Jackson szelleme is megjelenik. – sorolta totál izgatottan.

- Na, jó, ez egy kicsit morbid azért. – fújtam ki a levegőt mosolyogva.

- Figyelj, Ellie Goulding és Ed Sheeran biztos, hogy ott lesz, na és nehogy megfeledkezzek a Little Mix-ről. Iszonyat sok híres ember lesz ott, ami tudod, mivel jár együtt? Fotósokkal és újság írókkal, meg a tévésekkel. Szóval kérdezem megint, biztos vagy benne, hogy nem kell több mint 20 perc? – egy olyan egoistás mosoly ült ki az arcára, ami azt jelzi, hogy egyrészt tudja, hogy meggyőzött, másrészt nem fogad el nemleges választ.

- Hűha! Kell az az egy óra! – rohantam fel a fürdőbe.

1 óra és 19 perc múlva egy sajátosan gyorsan összeállított ruha szettben, fullos sminkkel és frizurával indultam le a lépcsőn. Chloé körülbelül 5 perce végzett és várt rám az ajtónál. Lassan lépkedtem a natúr színű magas sarkúmban. A ruhám egy fekete egybe ruha volt, ami nem szoknyában végződött, hanem egy rövidnadrágban. Felvettem hozzá egy fekete-fehér blézert és egy fekete kalapot nyomtam a fejembe. A sminkem rikító vörös rúzsból és egy leheletnyi füstös szemsminkből állt. Már a lépcső alján lépkedtem a bézs táskámmal, mikor Chloé elkerekedett szemekkel megszólalt.

- Hűha! Azt hiszem Lilly Eleanor Shaun ma mindenki téged akar majd. – nevetett fel.

- Remélem azért majd neked is jutnak. – kacsintottam.

- Már jutott. – mosolygott szélesen. Egy pillanatra nem értettem mire gondol, de aztán leesett, hogy Markról beszél, akivel már a balesetem óta enyelegnek, nem is akarom tudni milyen módon.

Felvettünk egy-egy kabátot, hisz ez Anglia, itt sose lehet tudni. Gyorsan leintettünk egy taxit és már indulhattunk is Zaynhez. Útközben végig idegesen doboltam az ujjaimmal, ami Chloét rettenetesen idegesítette. Nem zavartatva magam folytattam tovább, hisz ez egy nagy esemény és ő is ott lesz, nekem pedig erősnek kell lennem. Ellen kell, hogy álljak. Gondolataimból a sofőr ébresztett fel, azzal, hogy megérkeztünk. Szépen lassan, szinte már dramatikusan léptem ki a vörös szőnyegre. Amíg Chloé kifizette a fuvart, addig elcsodálkozva néztem végig a házon és az előtte lezsebelő tömegre. Voltak fotósok, tini lányok, egy-két családtag, na meg persze hírességek. Hirtelen Chloé bátorító kézszorítását éreztem meg bőrömön. Chlo már szinte otthonosan mozgott a fotósok közt. Láttam, hogy szemével Markot keresei de engem se akar egyedül hagyni.

- Elnézést láthatnám a meghívóját? – lépett mellém egy idegen srác.

- Meghívót? – lepődtem meg, Chloé nem is említett ilyesmit.

- Igen, hisz nem engedhetünk be csak úgy akárkit. – mosolygott elbűvölően a fiú. Velem egy idős lehet, gondolom.

- Szóval, a barátnőmnél van, gondolom. Egyéként Harry Styles volt barátnője vagyok, Liam Payne a legjobb barátom, és a többi fiúval is hasonló kapcsolatot ápolok. – mondtam valószínűleg paprika piros fejjel.

- Ez esetben, sajnálom hölgyem, de… - beszédét félbe szakította az örült sikongatás és fényképezőgépek kattogása. A srác elsietett kinyitni az ajtót a fekete limuzinban ülőknek, persze előtte elkántálta, hogy ne menjek sehová. Végig követtem a mozgást az autó körül. Elsőként Louis szállt ki, őt követte Zayn, majd Liam, és Harry. Liam intett nekem, én pedig mosolyogva lépdeltem felé. Niall nem láttam sehol, amit kicsit furcsállottam is, hisz imádja az ilyes fajta felhajtást. Egy pillanat múlva, viszont valaki konkrétan rám ugrott hátulról. Az illető a rémült tekintetem láttán nevetve lekászálódott rólam és átölelt. Már tudtam, Niall volt az. Olyan aranyos tud lenni az a kis manó. Egyszerűen nem lehet nem kedvelni. Ahogy elváltunk, én szerettem volna váltani vele pár szót, de a biztonságiak elhúzták előlem. 

Már 2 órája itt vagyok és még se történt velem olyan igazán izgalmas dolog. Néztem, ahogy Harry engem bámul. Néha beszélgettem egy-két régi ismerőssel, illetve volt szerencsém elcsípni Liamet is, és Louist is egy kis csevejre. Már nagyon untam a fejem, mikor egy ismeretlen ismerős hang szólt bele a mikrofonba, mire mindenki egy emberként kereste a hang tulajdonosát. A kisebb színpadnak nevezett tákolmányon a fiúk X-faktoros mentora állt Simon Cowell.

- Jó estét kívánok mindenkinek! Most a buli közepe felé szeretnék mindenkit megkérni arra, hogy tekintsék meg velem együtt az 5 brit fiú legelső videó klipjét. – ahogy minden elhangzott, az a kevés fény is elszökött a helyiségből, ami volt és megjelent egy fehér felületen kivetítve a What Makes You Beautiful című szám videó klipje. A végén mindenki állva, füttyögve tapsolta meg a fiúk munkáját. Egyszercsak Zayn, Louis és Liam szaladtak fel a színpadra.

- Szeretnénk köszönetet mondani nagyra becsült mentorunknak Simonnnak! Illetve azoknak az embereknek, akik segítettek minket az első album megírásában. Közülük nem sorolnék fel mindenki, de a legkiemelkedőbbeket akkor is meg kell tapsolni. – mondta Liam.

- Tehát elsősorban szeretnénk megköszönni a támogatást, amit a barátainktól és a családunktól kaptunk. – szavalt Zayn.

- Másodsorban pedig szeretnénk név szerint megköszönni… - sorolta a neveket Louis. – Végezetül pedig Lilly Eleanor Shaunnak, aki rengeteget segített a dalok megírásában. – nevem hallatán megugrottam, de azonnal elmosolyodtam és dobtam egy puszit a srácok felé.

Az események követték egymást. Ahogy a három banda tag lelépett a színpadról, Harry és Niall lépett a helyükbe. Niall arckifejezése valami leírhatatlan volt, vigyorgott, mint a vadalma és le se vette a tekintetét rólam. A szöszke leült egy oda helyezett székre és a semmiből a kezébe adtak egy akusztikus gitárt. Harry szinte már modelleket megszégyenítően kecses mozdulatokat lejtvén a mikrofonhoz sétált és megszólalt.

- Nem teljesen magyarázat, de most megragadom a lehetőséget, hogy visszaszerezzelek… - hangja elcsuklott, ahogy az enyém is, hiszen rólam beszél. – Ezt a számot a következő albumunkra szántam, de szeretném most bemutatni.

Hirtelen valahonnan tapsolás hallatszott, de nem akármilyen, hanem a Rock Me-nek a dallama. Niall bele gitározott és a dallam megszületett. Aztán Harry egyszer csak elkezdett énekelni.

Do you remember summer '09 (Emlékszel még 2009 nyarára?)

Wanna go back there every night (Minden este vissza akarok oda menni)

Just can't lie it was the best time of my life (Nem tudok hazudni, az volt életem legjobb időszaka)

Lying on the beach as the sun blew out (Fekszünk a parton és nézzük a naplementét)

Playing this guitar by the fire too loud (Játszom a gitáromon a tűz mellett hangosabban, mint kellene)

Oh my, my, they can never shut us down (Oh Istenem, Istenem, sosem fognak tudni leállítani minket)

A sorok hallatán könnyek szöktek a szemembe, hisz teljesen átírta a szöveget. Szívemet elöntötte a melegség, ahogy tovább hallgattam. Igen, azt is mondta, hogy fent lesz a második albumjukon. Szépen lassan vége lett a számnak és a végére teljesen hülyének éreztem magam. Mindenkinek igaza volt Harryvel kapcsolatban, még csak meg magyarázni se engedtem neki…

Ahogy a dalnak vége lett, azzal együtt nekem is végem lett. Harry elmorgott egy „köszönömöt” a tapsoló közönségnek, aztán lemászott a tákolmányról és elindult felém. A szívem kihagyott szinte minden ütemet, a híres pillangók felszabadultak a gyomromban és a lélegzetem is visszafojtottam. Kínzó lassúsággal érkezett meg elém, ahogy a szemembe fúrta zöld íriszeit, én azonnal elkezdtem olvadni. Aztán eszembe jutott, hogy bármi is lesz ez most más lesz. Hirtelen azon kaptam magam, hogy eleresztek egy mosolyt. Harry pedig perzselően közelhajolt hozzám.

- Szabad? – kérdezte könyörgően, mégis visszafogottan, én pedig lélegzet nem véve válaszoltam…

Facebook csoport: KATT

Rock Me (Ellie változat)

Rock Me  by Eleanor

I know you had a great time in this summer

I just don’t want you to go

I have to tell you something, it’s really important

You to know, to know, you to know

I used to think…

I used to think that I was better alone

Why did I ever wanna let you go

Under the night as we stared at the stars

The words you told me I will always believe

I want you to

Rock me, rock me, rock me... yeah!

I want you to

Rock me, rock me, rock me... yeah!

I want you to

Hit the pedal heavy metal show me you care

I want you to

Rock me, rock me, rock me... yeah!

(Yeah)

Do you remember back that summer?

Wanna roll back like pressing rewind

You were mine and we never said goodbye

I used to think that I was better alone (better alone)

Why did I ever wanna let you go (let you go)

Under the night as we stared at the stars (stared at the stars)

The words you told me I will always believe

I want you to

Rock me, rock me, rock me... yeah!

I want you to

Rock me, rock me, rock me... yeah!

I want you to

Hit the pedal heavy metal show me you care

I want you to

Rock me, rock me, rock me... yeah!

R-O-C-K me again

R-O-C-K me again

R-O-C-K me again... yeah

I want you to

R-O-C-K me again

R-O-C-K me again

R-O-C-K me again... yeah

(2x)

I want you to

Rock me, rock me, rock me... yeah!

I want you to

Rock me, rock me, rock me... yeah!

I want you to

Hit the pedal heavy metal show me you care

I want you to

Rock me, rock me, rock me... yeah!

17. Majdnem pánikrohamot kaptam, mikor megtudtam, hogy el fogom veszíteni.

Kukucs!

Itt vagyok megint, annyit kérnék, hogy jelezzetek vissza réssze(ekke)l kapcsolatban. Ja és mindenkinek *almost happy monday-t*. Gondolom mindenki iszonyat boldogan megy vissza megint az iskolába. Kitartást <3

Tippek esetleg, hogy mikor érjük el a 6000 megtekintést?

A facebook csoportba itt tudtok belépni --> KATT

Jó olvasást.

All the love

xx T

Szépen lassan lebandukoltam a lépcsőn a konyháig, hogy a szervezetemnek enni adjak. Intettem az akkor megérkező Tommynak, és a konyhába belépve Liznek is köszöntem. Liz anya unoka testvére, aki beköltözött a Seafordi házunkba és most Tommyval mi is vele lakunk. Harryvel hivatalosan még együtt vagyunk, de nem vagyok hajlandó szóba állni vele, azok után, amit művelt. Liam nagyon unszolgat, hogy hallgassam meg, mert van indoka, de engem ez sem érdekelt. Összetörte a szívemet már nem az első alkalommal.

Ránéztem az órára, már este nyolc óra felé közeledtünk. Összedobtam magamnak valami hideg vacsorát, és lehuppantam a tévé elé és néztem az első műsort amit bedobott a készülék. Pár perc bambulás után megláttam Liamet az adásban, aminek nagyon megörültem. Nem volt hajlandó elmondani, hogy az úgynevezett „táborban” tovább jutott-e. Ígyhát a kiváncsiságtól vezérelve tovább néztem a műsort. Volt egy-két nagyon fura előadó, mindeközben voltak nagyon jók is. Ekkor pedig a képernyőn megjelent maga a tökéletesség, Mr. Harry Styles. Teljesen ki is ment a fejemből, hogy ő is benne lesz, de továbbnéztem, hisz az eredmények csak a műsor végére derülnek ki.

Lassan már vége kell, hogy legyen, már 1 órája bámulom, és nagyon izgulok Liamért. Mind két fiú nagyon jól szerepelt, véleményem szerint és remélem tovább is jutnak. Igen, még Harrynek is drukkolok, hiszen látszik rajta, hogy élvezi azt, amit csinál, és ennek rettentően örülök. Mikor az előbb megláttam a képernyőn, akkor az úgynevezett undoromon, és „utálatomon” kívül nagyon büszke vagyok rá, és melegen ajánlom a zsűrinek, hogy tovább juttassák.

Miközben elmerengtem gondolataimban, egyszer csak felbukkan egy ismerős szöszi fej a színpadon. Meglepetésemben a tányér lecsúszott a hasamról a kanapéra, és a tartalma kiborult. Tágra nyílt szemekkel néztem a műsort, amiben még egy meglepetést láthattam.

- Ugyan, biztos nem ő az. – motyogtam magamba és nyugodt szívvel dőltem hátra.

- Mi a neved? – kérdezte Simon Cowell a tévében.

- Niall vagyok, Niall Horan. – és ebben a pillanatban megint sokkot kaptam. Most már 3 emberért kell, hogy izguljak? Ez most komoly? Nem szavazhatok 3 emberre… Dönteni meg mégse lenne fair. Eldöntöttem magamban, hogy inkább hagyom ezt a témát az élő műsorig, hiszen még van addig pár forduló. Niall meglepően jól szerepelt, és véleményem szerint ő is esélyes a tovább jutásért. A szöszke után jött még egy versenyző, amint végzett, már csak az eredményhirdetés maradt hátra.

Férfi-női, illetve bandákra osztották az embereket, és behívták őket. Elsőként a női nevezőknek mondták el az eredményeket. A teremben csak azoknak a neve hangzott el, akik tovább jutottak. Egy pár perc alatt lezavarták az első kategóriát, és jöhettek a férfiversenyzők, nekem pedig csak úgy robogott a szívem. Elmondtak 5-6 nevet, vagy többet, de a fiúk neve még nem hangzott el. A zsűri másik férfi tagja bejelentette, hogy már csak 3 szabad hely van, én pedig szabályosan sokkot kaptam. Elmondtak egy random nevet, ami nem a fiúké volt, aztán még egyet, és még egyet. Ekkor pedig meg történt, amitől a legjobban féltem. A legjobb barátom, a szerelmem, és egy nagyon jó barátom egyszerre törtek össze, egy és ugyanazon a dolog miatt. A zsűri elnézésüket kérte, és már le is mentek a színpadról.

Egy-két fiú elmondta erről a véleményét, a következő, amit mutattak pedig Harry könnyes arca volt. A látvány engem is összetört, a könnyes szemét egyenesen rám emelte, ami rémisztő volt.

- Mindkettő elveszett! Egyik sem maradt meg… Ennek… ennek, semmi értelme. – hebegte a göndör. Tudtam mire érti. Most elvesztett engem és a versenyt is. Nem érdekelt a műsor, azonnal futottam a szobámba és felkaptam a telefonom, meg egy dzsekit.

- Tommy! – üvöltöttem be a szobájába. – Elmegyek, majd jövök.

- Oké, fura… Azért hívj! – kiáltott vissza.

- Igyekszem, szeretlek! – kiabáltam már a bejárati ajtó elől. Kinyitottam és hallottam, hogy öcsikém is elkiált egy „szeretlek”-et, de azzal a lendülettel be is csaptam az ajtót. Fogtam egy taxit és lediktáltam a címet. Bő 10 perc múlva meg is érkeztem. Kiszálltam, sietősen fizettem és megrohamoztam a bejárati ajtót. Mielőtt megnyomtam volna a csengőt, átgondoltam a döntésem. Csak is kizárólag Harry könnyes tekintete lebegett szemeim előtt. Ezen szándékomnál vezérelve megnyomtam az érkezésemet jelző hangot.

Hirtelen mozdult meg a garázs ajtaja, és szomorkás beszélgetés szűrődött ki.

- Majdnem pánikrohamot kaptam, mikor megtudtam, hogy el fogom veszíteni. – hallottam Harry rekedtes hangját. Mondata lesokkolt.

- Hahó, ki az? – hallottam Liam édesen csengő hangját. Közeledett felém, és én pánikba estem, így inkább elindultam a kapu felé. Próbáltam észrevétlen maradni, de sajnos lebuktam.  – Ellie? Te vagy az?

- Szia, Liam. – pördültem meg, egy mű mosolyt felvéve az arcomra. A fiú felém sietett és megölelt, viszonoztam a gesztust. – Éppen megyek, nem akarok zavarni.

- Dehogy zavarsz, pont ellenkezőleg. – mosolygott, ami fura, hiszen nem is jutottak tovább, és láttam, hogy ő se volt jól. – Megnézted az adást?

- Jaj, igen, de bunkó vagyok! Jól vagy? – vörösödtem le.

- Soha jobban… Miért lennél bunkó? – futatta fel a szemöldökét.

- Hát a k…                                                        

- Eleanor? – hallottam egy meglepődött hangot Liam háta mögül. Ő volt az, aki miatt ide jöttem. Gondolkodás nélkül a nyakába ugrottam. Tudom, hogy elég gyakran hisztis vagyok, de most még meg se magyarázhatta, pedig biztos vagyok benne, hogy van magyarázata. – Ne csináld ezt többet, kérlek.

- Szeretlek. – suttogtam könnyes szemmel.

Könnyes szemekkel keltem a kanapén. Visszaemlékeztem az utóbbi álmomra. Ránéztem a tévére, amiből már valami idióta reklám szólt, ami azt jelenti, hogy lemaradtam az eredményhirdetésről. Bezzeg álmomban rohantam Harryhez, de ez a valóságban, bármi történjék nem lesz így. Már megígértem magamnak, hogy ez a fiú annyiszor összetörte a szívem, hogy annyi csillag nincs az égen, épp ezért nem bocsátok meg. Kegyetlen dolog, de ilyen az élet. Viszont egy dolog nagyon megmaradt az álmomból.

„Majdnem pánikrohamot kaptam, mikor megtudtam, hogy el fogom veszíteni.”

Nem tudtam, hogy mit ért ez alatt. A versenyt? Engem? Ezekkel a kósza gondolataimmal tértem be a szobámba egy kiadós alvásra.

Az ébresztőm hangosan csengett a fejem mellett jelezvén, hogy ma valószínűleg életem legnehezebb napja következik. Mióta visszaköltöztem ma megyek suliba először, de nem csak én, hanem Harry is. Annyi a szerencsém, hogy nem egy osztályba kerültünk. Annyira nem érzem magamban a magabiztosságot, hiszen hirtelen felindulásból tettem a fiúval, amit tettem. Persze azt még most sem tudom, hogy helyesen cselekedtem-e. Felültem az ágyamban, és szitkozódva elindultam felkelteni Tommyt. A fiú már felöltözve pakolta be a táskáját.

- El, nem akarlak siettetni, de körülbelül 10 perc múlva legkésőbb el kell indulnunk. – mondta húzva a száját. Kicsit meglepődve néztem a falon lévő ketyegős órára, ami megmutatta, hogy öcsikémnek igaza van, elaludtam. Minden válasz nélkül kiszaladtam a szobából, és elkezdtem a készülődést. Fogat mostam, felkaptam egy farmert és egy egyszerű pólót, meg egy pulcsit. A sminkem alapozóból, szemhéj tusból, szempillaspirálból, és egy zsemlés-barnás színű úgy nevezett „nude” rúzsból állt. Szerencsémre a táskámat már tegnap este összeállítottam, így csak felkapva a mobilom és a táskám. Lerohantam a lépcsőn, egyenesen a konyhába, ahol Tommy a kezembe nyomott egy papír pohárban gőzölgő kávét. Nagyon hálás voltam neki. Bevonultunk az előszobába és elkezdtünk öltözködni. Még egy utolsó pillantást vetettünk egymásra a tükörből és kiléptünk a csípős hideg Seafordi levegőbe. Az utat egy ideig sétálva tettük meg, ami nagyon jól tett. Tényleg nagyon örülök, hogy ennyire jóban vagyok Tommyval, nem mindenki ápol ilyen jó kapcsolatot a testvéreivel, főleg nem az ellentétes neműekkel. Alapvetően végig sétáltunk volna az iskoláig, de útközben fel akartak minket venni.

- Meg ne fázzatok nekem! – hallottam a reszelős hangját. Oldalra néztem és Harryt pillantottam meg a vezető ülésben. Ahogy megláttam rögtön a tegnap esti könnyes arca jutott eszembe. – Szálljatok be, hideg is van és el fogtok késni sétálva.

- El, Harrynek igaza van. – pillantott rám Tommy, megfejthetetlen arckifejezéssel.

- Menj csak, én szeretnék sétálva menni. – mondtam kőbe vésve, és ott hagytam a két utánam bámuló egyedet. Hallottam, hogy Tommy beszáll és, hogy Harry értetlenül hajt tovább.

- Gyerünk Eleanor, el fogsz késni! – mondta Harry, aki lassan haladt mellettem az autóval. – Még mindig nem tudtam megmagyarázni, de ha nem szeretnéd, csöndbe maradok, csak szállj be a kocsiba. – olyan átkozottul elegem lett mindenből, hogy mielőtt egy-két könnycsepp közt elfuthattam volna, meghallottam, hogy valamit maga alá motyog. – Kérlek, gyere.

Gondolkodás nélkül beszálltam a gépjárműbe és biccentettem, hogy menjünk.

Facebook csoportért katt IDE.

16. Örvény

Kukucs🙈

Épp vonaton ülök haza fele az iskolai táborból és gondoltam boldogítalak titeket egy új résszel😏

A végén légyszi írjátok meg kommentben a véleményeteket. 

Jó olvasást😍

All the love

xx T

Hallottam, hogy közelít valaki az ajtó felé, és a szívverésem egyenlő volt a fénysebességgel. A zár lassú kattanással jelezte, hogy az ajtó nyitható. A kilincs megmozdult, és az ajtó kitárult. A barna hajú fiú ijedt és meglepett arcot vágott egyszerre, aztán könnyek gyűltek mindkettőnk szemébe, és én léptem oda megölelni. Viszonozta a gesztusomat, és erősen szorított magához. Tudom, hogy csak pár hónapja nem láttuk egymást, de ez most mindennél többet jelentett. Ezt a pillanatot ki akarom ragadni, és elraktározni egy olyan helyre, ahonnan majd elő tudom venni a szomorú időkben. Ölelésünk egy hang szakította meg.
- Liam ki az? – sipítozta Chloé a nappaliból, de hallottam a lépteit az előszoba felé. A lány feltűnt a kis folyosón velünk szemben, és ahogy meglátott kikerekedtek a szemei, és futva, illetve sikítva indult meg felém. Kicsit meg is ijedtem, főleg mikor rám vetette magát, de megtartottam, és átöleltem. Pár perc után kibontakoztunk az ölelésből, és a két legjobb barátom kérdés nélkül behúzott a nappaliba. A nappaliba ugyanúgy meglepett arcokkal találtam szemben magam. Mark hasonlóan ugrott rám, mint Chloé. A többiek is sorra ölelgettek, puszilgattak.
- Meddig maradsz? – kérdezte félve Amber, mikor mindannyian helyet foglaltunk a nappaliban.
- Sokáig. – vigyorogtam. Az arcok, akik velem szemben voltak mind értetlen kifejezéseket vettek fel.
- Az pontosan mit akar, jelenti, hogy „sokáig”? – idézett Mark.
- Azt, hogy egyetem előtt, és még lehet, hogy azután se szabadultok meg tőlem. – nevettem, mire Chloé megint rám ugrott. Mindenki nevetett, és mosolygott.
- Mérges vagyok rád! – jelentette ki a rajtam terpeszkedő lány, és lekászálódott rólam.
- Gondoltam erre is! Azért vagy mérges, mert nem szóltam, hogy visszaköltözöm. Képzelheted mennyire nehéz volt magamban tartanom majdnem két hónapig. – meséltem. – Majdnem minden nap beszéltem valakivel, és mindig ott volt bennem, hogy gyerünk nem szabad elszólnod magad, mert meglepetés.
- Két hónap, Ellie? – szólt közbe Liam. – Két hónapja tudod, hogy visszajössz, és egy nyamvadt szót nem szóltál?
- Meglepetésnek szántam, és úgy láttam örültök nekem, de ha balhét akartok, akkor inkább elmegyek és megvárom, míg lenyugszotok. – mondtam nyugodtságot leplezve, és szépen lassan felálltam, de csak drámaian.
- Ne menj. – szólalt meg azonnal Amber és Mark egyszerre. Amberről tudtam, hogy ő most, sőt soha nem akar többet nekem rosszat, hiszen konkrétan miatta ütött el az az autó.
Ránéztem Liamre, majd Chloéra akik kerülték a tekintetem, és pontosan tudom, hogy miért. Mert nyertem. Elvigyorodtam, és gondoltam rá teszek még egy lapáttal.
- Hát ebben a szobában csak két embernek számítok, akkor szólok is Harrynek, hogy mondja vissza a repjegyet, a lakásunk, és a nevezését is. Persze azt is közlöm vele, hogy nekem meg Tommynak vegyen visszafelé repülőjegyet. – elindultam ki a konyha felé, és onnan az előszobába vezető folyosóra, de nagyon drámaira sikerültek a lépteim.
- Oh, come on! – hallottam Liamet szitkozódni, és megjelent a folyosón. – Ellie, ne csináld! – megfordultam, és a szemébe néztem.
- Álljon meg a menet! – hallottam Chloét, aki hirtelen az orrom előtt termett. – Mi az, hogy lakást? És milyen nevezés? Kislány, nem úszod meg ennyivel. – mondta a homlokát dörzsölgetve, és visszavitt a helyre ahol a többiek tágra nyílt szemekkel figyelték az eseményeket. Chloé betessékelt, és leültett.
- Mindent tudni akarok. MOST! – szegény kicsit ideges lett, de mindig ez történt, ha információ hiányba szenvedett. Vettem egy nagy levegőt és belekezdtem.
- Aznap mikor kiengedtek a kórházból, anya és apa felajánlották, hogy Tommyval visszaköltözhetünk, amennyiben szándékunkban áll. Nekem nagyon kétséges volt, hiszen még csak épphogy visszakaptam Harryt, nem akartam megint elveszíteni. Nem bírtam volna ki. Még aznap elmondtam Harrynek, és muszáj volt valahogy megoldanunk, hiszen nélkületek se tudok élni. Pár napra rá eszembe jutott, hogy Harry jelentkezhetne a Londoni X-faktorba és akkor elengedik ide lakni, de ha akar, bármikor kiszállhat. Jelentkezett is és anyukája beleegyezett, és megbeszéltük, hogy összeköltözünk, én, Tommy és Harry. Anyáéknak ez az ötlet, még mai napig nem tudom, hogy miért, de nem tetszett. Olyannyira nem, hogy én soha nem láttam még őket olyannak, ahogy viselkedtek. Aztán beadtuk nekik, hogy én már felnőtt vagyok és, hogy kell egy kis önállóság, meg minden. Nekik ez már tetszett is, de csak akkor fogadták el, ha saját lakásba költözök, és nem Harryéknél lakunk végig, és persze csak akkor, ha jól tanulok, és dolgozok is. És itt jön már Anglia képbe, mert, hogy már itt vagyok, és a lakás is meg van, és minden iszonyat jó. – kifújtam a levegőt, és elgondolkodtam, hogy kihagytam e valamit.
- Harry komolyan jelentkezett abba a tehetségkutatóba? – kérdezte nevetve Mark.
- Igen, és már volt egy fordulón. Akkor mikor itt volt a múltkor, és tovább is jutott. – Liam szeme kikerekedett, de nem értettem, hogy miért. – Minden rendben Payne?
- Hát ez nagyon vicces! Mikor megérkeztél, már akkor bizarr lett, na de most. – nevetett. – Tudjátok, mikor a Budapesti látogatás után bementem Londonba, akkor én nevezni mentem, és 3 napja mikor szintén bent voltam, akkor a meghallgatás miatt mentem oda. Ma akartam bejelenteni, azért hívtam ide mindenkit, hogy egyszerre halljátok a hírt, hogy továbbjutottam. – darálta le Liam. Elkerekedett szemekkel bámultam rá. Ugyan csak pár percig, de óráknak tűnt. Hirtelen meggondolásból, rá ugrottam és egy nagy ölelésbe részesítettem.

- Nagyon büszke vagyok rád! – mondtam és belefúrtam a könnyes tekintetem a vállába. Lehet, hogy kicsit meglepődött, de az ölelésem viszonozta. Ahogy elhúzódtam tőle láttam Chloé értetlen tekintetét.
- Skacok, nekem ez túl sok egy napra! – nevetett Chloé és ő is átölelte a fiút.
- Azt hiszem ideje felhívni Harryt és neki is elujságolni ezt. – jelentette ki Mark és elővette a telefonját. Ahogy mindenki rábólintott, kezdeményezte a hívást. Harry csak a második csörgésre vette fel.
- Csá! Miújság? – beszélt bele Harry a készülékbe.
- Szia! – köszöntünk egyszerre mi is.
- Ja, hogy ti mindannyian ott vagytok. -  nevetett a göndör.
- Igen, és mindent tudunk! – mondta Chloé, igaz kicsit megvetően, de senkit nem zavart. – Ellentétben veled...
- Ezt, hogy érted? – ráncolta a homlokát.
- Ezt úgy érti, hogy... – utánozta Liam a bartátját. - ...ellenfelek lettünk.
Harry arca kicsit eltorzult és átformálódott értetlenné. Mi a vonal másik oldalán csak kuncogtunk, de elhallgattunk azonnal mikor újra beleszólt a telefonba.
-Beszéljetek már érthetőbben. – nevett kínosan.
-Az X-faktorba te bolond. – mondtam ki végül én. Az arca egy pillanatra még számomra is megfejtethetetlen kifejezést mutatott. Egy percre rá pedig már szélesen mosolygott, és ő is gratulált. A lányok mind ki vonultak a konyhába, velem együtt, hogy csináljunk valami ennivalót. Mark és Liam pedig még beszélgettek Harryvel.
Az egyszerű paradicsomos spagetti mellett döntöttünk. Felosztottuk a munkát és a főzés elkezdődött. Otthonosan mozogtunk Liamék konyhájában, hiszen nagyon sokszor voltunk már így. Láttam benne egy kis változást, amit még Liam is említett korábban, hogy megcsináltak. Új főzőlap lett, ez, bár digitális és nem gázas. A tányéraik is újak, úgy ahogy a fehér pult is. Egyszer csak hallottam Liamet aki a nevemet mondta, jelezve, hogy menjek vissza a nappaliba. Szépen lassan visszacsoszogtam a helyiségbe. Kiderült, hogy csak Harry szeretne velem beszélni, így átvettem a telefont és leültem a kanapéra.
- Na, már megint mi kell? – mosolygtam bele a kamerába.
- Csak gondoltam közlöm a drága barátnőmmel, hogy korábban érkezek, mint 10 nap, pontosabban holnapután megyek. – vigyorgott.
Kicsit meglepődtem a bejelentésén, de örülök, hogy nem kell 10 napot külön töltenünk, csak kettőt.
- HARRY!? – hallottam egy ismerős női, sipítozó hangot. Süthetett az arcomról, hogy hallottam, ahogy a meglepettség és az értetlenég is. Ahogy felnéztem a velem szemben ülő Liamre, tükröződött az arcom az övén.

Már eltelt majdnem 24 óra Harry hívása óta és én még mindig nem értek semmit. Sírni akartam, de nem voltak könnyeim, csupán magam elé bámulva ültem a kanapén. Mikor az egész dolog történt én egyszerűen kinyomtam a göndört. Azóta persze, nem is egyszer keresett, nem csak engem hanem mindenkit, de nem válaszoltunk a hívásaira. Időközben sikerült arcot párosítanom a sipitozó hanghoz. A neve nem jut eszembe, de emlékszem, hogy még elsőnap leszólított minket az utcán és tönkretette a napunkat.
Mi a francot keres Harrynél? Lehet, hogy ezt tőle kéne kérdeznem, de félek a válaszától. A fejembe már le is játszódott ez a jelenet. Annyit mondaná, hogy bocsi de nem kellesz, és nem várok rád többet, már így is vesztegettem az életemből rád sok-sok évet. Ahogy ezt mégegyszer végig gondoltam az ájulás kerülgetett.
Liam nagyon bízott abban, hogy biztos csak pakolni segít,vagy valami ilyesmi. Egyszer csak megcsörrent a telefonom, de érdekes módon nem Harry volt, hanem Tommy.
- Szia! – tettem a fülemhez a fehér telefont.
- Szia, figyelj Harry állandóan hívogat, hogy szóljak neked, hogy a a valaki az az anyukája barátjának a tanítvány, és csak korrepetálás miatt volt ott. – ahogy meghalottam a szavait, elkapott a röhögő görcs. Megköszöntem drága öcsémnem a közvetítést, és kinyomta. A többieknek elújságoltam mindent amit megtudtam, aztán elvonultam és tárcsáztam Harryt.
Nem vette fel, így megpróbáltam még kétszer, de harmadszorra kinyomott. Szomorúan vissza battyogtam a nappaliba, ahol a többiek filmeztek. Leültem közéjük és majszolgattam a film közben egy kis popcornt is.
Körülbelül 20 perc telhetett el azóta mióta utoljára próbáltam hívni a fürtöst, mikor megszólalt a csengő. Liam szitkozódva állt fel és ment ajtót nyitni.
- Ellie! – kiáltott Liam az előszobából. – Gyere ide légyszíves.
A fiú kérésére megmozdítottam az elgémberedett lábaim és elindultam az említett helyiség felé. Ahogy megláttam az ajtóban tornyusoló alakot, elfutni támadt kedvem. Nem futottam el, de nagyon közel álltam hozzá.
- Undorító vagy Harry Styles, gusztustalan amit művelsz. – mondtam és a szememből csöpögő esővel viharosan elsétáltam, biccentve Liamnek, hogy ne engedje be.